Az igehirdetői szolgálathoz a Gyülekezet segítséget kért a szemináriumtól. Halász testvér személyében meg is érkezett a segítség. Az összejöveteli órák egyre látogatottabbak lettek. A hallgatók között akadt nemegyszer olyan is, aki bottal, husánggal jött, hogy rendet teremtsen a hívők között. A felbőszült rendzavarókból azonban az ige hatására a legtöbb esetben csendes igehallgató lett.
1922-ben a Horeczky család engedett át egy szobát a Budapesti úton (a Hársfa utca sarkán álló) házukból a Gyülekezetnek összejövetelek céljára. Ez volt az első állandó istentiszteleti helye Gyülekezetünknek. Ebben az időben költözött családjával Szentmihályra Fejér testvér is, aki hosszú időn keresztül a Gyülekezet vezetését végezte. Vendég igehirdetőként Szabó testvér hat éven keresztül járt ki a Nap utcából, majd Sárközi, Kondor, Beharka, Kovács, Udvarnoki, Steiner, Szász, Bányai testvérek és a szeminaristák.
A növekedő Gyülekezet számára az istentiszteletek helyét a Szlatki-féle házba helyezték át. Itt egy szoba-konyhás épületet béreltek, amelyet istentiszteletek céljára átalakítottak, és egy új nagytermet is építettek mellé. Még ebben az évben a Maródi és Klein családdal szaporodott a Gyülekezet. 1926-ban a Kosdi család is megtért Krisztushoz, és ebben az időben a Szilágyi család is Rákosszentmihályra költözött. A missziómunka állandó jelleget öltött, melynek területe leginkább a sashalmi barakkok környéke és a kurkusz malom volt. Az istentiszteletek helyéül szolgáló épület magas bérleti díját a Gyülekezet nem tudta fizetni, ezért a továbbiakban a Diófa utca 17-ben, a Maródi család lakásán tartották meg azokat.
1928-ban a Gyülekezet már imaházépítésre alkalmas telket tud vásárolni. Még ebben az évben megkezdődött az új imaház építése a Pichler István utcában (a mai Párta utca 9.). Az imaházalap lerakásánál a Gyülekezet valamennyi tagja részt vett. Az építkezéshez szükséges összeg nagy részét Fejér testvérék fedezték. 1928. augusztus 12-én a Gyülekezet nagyszámú vendég, köztük az újpesti zenekar közreműködésével tartotta meg az imaház megnyitó ünnepélyét.
1929-ben a vasárnapi iskolának állandó tanítója lett Blumm Rózsika személyében és ebben az évben megalakult a vonószenekar.
1930-ban Fejér testvér felavatott diakónus lett, aki a Gyülekezeti megbízást követően még nagyobb odaadással szolgálta az Úr ügyét. A nappali fárasztó munka után sokszor éjjeleket töltött az ige mellett, hogy Isten üzenetét méltóképpen tudja tolmácsolni.
1935-ben megalakult a Rákosszentmihályi Fiúkör, melynek vezetője Welker Lídia testvérnő volt. A fiúkör is nagyon áldásos munkával szolgált az Úrnak. 1935-ben a Gábor családdal gyarapodik a Gyülekezet. Gábor testvér, mint diakónus vállal részt az Úr országának építésében.
1936-ban már a Pichler István utcai imaház lassan kicsinek bizonyult. Ebben az időszakban igen nagyrészt vállal magára Reichert Gyula testvér, aki 1937-től lelkes és szolgálatkész munkása a Gyülekezetnek élete végéig.
1938-ban a Gyülekezet Isten segítségével képes arra, hogy megnagyobbítsa az imaházat. Még ebben az évben megalakul a fúvószenekar. 1938-ban ismét egy hívő család érkezett Rákosszentmihályra Fülöp testvérék személyében. 1940-ben Fülöp testvért diakónussá avatták.
A világháború éveiben jelentősen növekedett a Gyülekezet. 1942-ben a Szent Szellem munkája nyomán 22 testvér követte az Úr Jézust a hullámsírba, 1943-ban ismét nyolc személy vallotta meg hitét.
Fejér testvér 1951-ben befejezte földi pályafutását. A Gyülekezet vezetését Illés László testvér, a József utcai Gyülekezet tagja vette át. Ez alatt az idő alatt Fülöp testvér utazó missziót folytatott.
1950-tol 1951-ig Nagy József testvér, a péceli Gyülekezet lelkipásztora volt az igehirdető Gyülekezetünkben.