1970-ben az akkor mintegy 40 tagú Gyülekezet meghívását elfogadta Szűcs József testvér, aki korábban egy évig teológus volt Rákosszentmihályon. Szűcs testvér így emlékezett vissza az akkori Gyülekezetre: „…ha volt Pesten élő közösség, akkor az a Rákosszentmihályi Baptista Gyülekezet volt. Isten kegyelme rátalált a fiatalokra, és megtértek, bemerítkeztek. A misszióban igazi segítőtársak voltak: Hicsár Béla, Andriska Pál, Kübler Henrik testvérek. 1975-ben új szolgatársat küldött Isten: a Kelemen család Rákosszentmihályra költözött.” „Élt, ragyogott” a Gyülekezet. Az ideológiailag nehéz időszak ellenére is folyt az ifjúsági munka, rendszeresen házi imaközösségeket tartottunk, és a testvérek készséggel tettek bizonyságot hitükről a hivatalosan is ateista világban. Dicsőítésről sokat beszélnek napjainkban, pedig a 70-es évek rákosszentmihályi ifjúságának kórusa tiszta szívvel dicsőítette énekével Krisztusát.
A rendszeres látogatók és új tagok miatt imaházunk kicsinek bizonyult, mivel taglétszámunk 80 főre emelkedett, így az imaterem nagyobbításra szorult. Az imaház felújítása a lelkipásztorlakásban keletkezett tűzeset kapcsán halaszthatatlanná vált. Az átalakítás során nagyobbításra került az imatermünk, megépült Gyülekezeti hangszerünk, az orgona Soós Péter munkájaként Tarnai Endre testvér közreműködésével, és a ma is meglévő szószék Szűcs Bertalan testvér irányításával. A rákosszentmihályi tízéves szolgálatról így emlékezett meg Szűcs testvér: „Áldott idők voltak azok…”