1980-ban Asztalos Imre testvér lett a Gyülekezet lelkipásztora. Az építkezés évei következtek a Gyülekezet számára. Szerettünk volna új imaházat építeni, meg lelkipásztorlakást, gondnoklakást, ifjúsági termeket, de abban az időben az engedélyezés politikai kérdés volt. Végül Isten kaput nyitott számunkra, és nekikezdtünk – ugyan építési engedély nélkül – az építkezésnek 1981 tavaszán, elbontva a régi létesítményeket. Az építkezés ideje alatt hálából a Sashalmi Református Gyülekezetben találtunk otthonra ingyenesen, mivel baptista hitelődeink ínséges időszakban segítséget nyújtottak református testvéreinknek. Az imaház építésében mindenki részt vállalt, de Orgoványi István vasszerelő, idős Kelemen János testvér kőműves és Asztalos Imre, mint lelkipásztor, továbbá mint mindenben mindenes munkájáról megemlékezünk. Az építkezésről összefoglalásul legyen elég az imaházavatón elhangzott imádság: „Istenem, bocsásd meg, hogy az indulásnál álomnak is sokalltam azt, amit itt látunk megvalósulva!”
1983-ban a Sándor utcai létesítményt WC-blokkal, garázzsal, bemerítőmedencéhez kapcsolódó öltözőkkel és a tetőtérben ifjúsági termekkel egészítette ki a Gyülekezet.
A fizikai építkezés mellett a Szentlélek által újjászületések, elhívások történtek. Gyülekezetünkből lelkipásztori szolgálatra kaptak elhívást Kübler János, Pető Albert, Macher Tivadar, Tenkely Béla testvérek.
1985-ben presbiteri munkára rendelte ki a Gyülekezet Kelemen János testvért, majd Gyülekezetvezetői feladattal bízta meg, Oros István, valamint Szilágyi László testvért diakónussá avatta. A Gyülekezeti közösség kialakításában a közös üdülések (Döbrönte, Noszvaj stb.) tanítványság tanfolyamai Isten adta áldások voltak.